Tibeti halottaskönyv, Bardo Tödol: útbaigazító tanítás a halott számára, mely a bardo-létben, a halál és újjászületés közötti 49 nap átmeneti állapotában vezeti. - A szöveg 3 részre oszlik, lényeges részeiben a Padmaszambharára megy vissza. A Csikhai-bardo leírja a halál pillanatának lelki eseményeit. A Csön-ji-Bardo foglalkozik a végleges halállal bekövetkező álomállapottal, a karmikus illúziókkal. A Szipa-bardo a vajúdás kezdetéről és a születés előtti eseményekről szól. - A legfőbb belátás és megvilágosodás, s ezzel együtt a megváltás legnagyobb lehetősége a halálban történik. Nem sokkal utána kezdődnek az illúziók, melyek végül a →reinkarnációhoz vezetnek, közben a megvilágosító fények egyre zavarosabbak és többrétűek lesznek, és a látomások félelmetesebbé válnak. Ez a leszállás ábrázolja az öntudat elidegenedését a megváltó igazságtól és a fizikai lét újra megközelítését. - A bardo-szövegeket a láma olvassa föl a holttest közelében, beavatási eljárás azzal a céllal, hogy a lélek a születés által elveszített istenséget visszaszerezhesse. **

König 1985:240.